Története
A rómaiakhoz hasonlóan a középkorban és az újkor kezdetén is mesterségesen kialakított gödrökben vettek fürdőt a gyógyulni vágyók. A gallyakkal vagy szalmával bélelt mélyedéseket még 1551-ben is használták, amit egy akkor kiadott útikönyvből tudunk. A 16. század második felében ezeket kezdetlegesebb fürdőházak váltották, ám azokat az errefelé is portyázgató török megsemmisítette. (Az oszmánok egyébként 1530-ban és 1599-ben is rajtaütöttek Pöstyénen, ami minden bizonnyal visszavetette az itteni fürdőélet kibontakozását.) Ugyanakkor Wernher György már 1549-ben elismerőleg ír a helyi gyógyvízről, az orvos Johannes Crato von Krafftheim pedig 1571-ben elsőként elemzi annak gyógyhatásait is.
Az első áttörés a Thurzók korábbi, szintén fontos fejlesztései után a birtokos Forgách és Erdődy családoknak köszönhetően következett be. Az Erdődyek vendégeként például itt kúráltatta magát Ludwig van Beethoven. A fürdő első kőépületeit 1813-ban és 1850-ben emelték. Pöstyén történetének modern szakasza a Winterekkel kezdődött 1888 után, és a település rangját jól jelzi, hogy 1916-ban itt találkozott Coburg Ferdinánd bolgár cár II. Vilmos német császárral.
Fél órányira Pőstyéntől épen a Vágh partján fakad ama hires meleg ásványos víz, melly fördésre használtatik; természeti melegsége 48–50 foknyi Reaumur szerint, s olly nagy, hogy benne a tyukot is meglehet koppasztani. Szine nem egészen tiszta; ize, ha meghűl, a közönséges ivó viztől semmit sem különbözik; alkotórészei: csudasó, keserűsó, gypsz, konyhasó, szénsavanyos mész, szénsavanyos keserűföld, kavicsföld, vékony kénköves szesz (spiritus), alkaliföld. Haszna leginkább szembetűnő, a szélütött, vagy más szerencsétlenség által elzsibbadt tagok gyógyitásában, továbbá a szakgatásokban (Rheumatismus) reszketésben, régi sebekben, csipő fájdalomban, s mint némellyek állitják, a szemfájásban is, ellenben az igazi köszvényre nem sokat tehet.
A javallatok ilyen alapos jellemzésén kívül Fényes Elek a ma már nem létező fürdőlétesítményekről is pontos jellemzést ad:
Hogy e forrásnak a Vághon tul szemközt lévő hegygyel némi-némi összeköttetése legyen, onnan gyanithatni; mert a forrástól kezdve a Vághon keresztűl egy keskeny vonal soha a legkeményebb télben sem fagy be. Az is különös, hogy a víz melegsége a Vágh vizének áradásával nőttön nő ugy hogy e miatt sokszor fördeni is lehetetlen. Ezen vizet főképen csak fördésre, azaz: külsőképen használják, belsőképen csupán az orvosok javaslatára. – A fördőépület el van osztva kád, – és állófördőre (Gehbad). A kádfördőben 28–22 káddal biró fördő szobák találtatnak, s csővek segedelmével a víz melegségét kiki tetszése szerint mérsékelheti. Az állófördő, hol együtt fördenek, ismét 4 osztályból u. m. urak- közönséges- zsidó- és iszapfördőből (Schlammbad) áll. Ez utolsó legmelegebb s tőszomszédságában van a kutba foglalt forrásnak. A fördővendégek befogadására szolgál egy nagy vendégfogadó. – A vendégfogadó mellett találtatik egy más épület, s ebben vannak: a kávéház, a tánczterem, az ebédlőterem, s az árendás lakhelye. Háta megett ezen épületnek pedig van az újonnan elrendelt sétatér. Egyszóval a pőstyéni fördő, mind hasznos tulajdonságáért, mind a környék szépségéért hazánkban egy a legkedvesebb, s látogatottabb fördők közűl; de egy árnyékos kertben, s más közel levő regényes sétáló helyekben való fogyatkozás sokat lehuz érdeméből.
Persze, irodalmi művekből is meríthetünk. Megidézi a régvolt fürdővilágot a nyugállományúként Szakolcán (Skalica) élő Gvadányi József generális és irodalmár Pöstényi förödés című, 1787-ben kelt poémája is:
Vág’ partyán deszkákbúl áll hoszszú épűlet,
Különös kamarák ebbe, ’s jó készűlet,
Semmiben a’ vendég itt meg nem szűkűlhet,
Végezvén fördését, nyoszolyán hevűlhet.
Két köz fördők vannak ez előtt munkálva,
Áll az kerűletek deszkákbúl tsinálva,
Ezekbe bé-űlhet minden szegény, ’s árva
Heverhet fenekén a’ fekete sárba.
Förödik itt Papság, fördik Katonaság,
Városok’ lakosi’, s számos Uraság,
Mossa rűhét zsidó, szennyét a’ czigányság,
Förödik Tóth, Németh, és Magyar Polgárság.
A mai fürdő
Mivel a közvetlenül a felszínre törése helyén hasznosított pöstyéni termálvíz erősen radioaktív, elsősorban reumatikus és ízületi megbetegedések gyógyítására javallott. Alkalmas továbbá idegbajok kezelésére és műtéti utókezelésekre is. Van közös fürdője is, de közkedveltek a kádfürdős, iszappakolásos és villanyterápiás procedúrák is. Pöstyén szénsavas fürdővel is várja vendégeit. Aki pedig nem látogat el a kellemes fürdővárosba, az a világ számos részén megvásárolhatja a Vágból nyert gyógyító iszapot.
A fürdőépületek
A fürdőépületek
A Thermia Palace és az Irma fürdő
A pöstyéni Thermia Palace szálló és az ahhoz kapcsolódó Irma fürdő máig azon épületek közé tartozik, amelyek a leginkább meghatározzák a fürdőváros arculatát. Ahhoz, hogy jobban megértsük, miért vállalkozott a Winter család a megépíttetésükre, röviden vázolni kell az előzményeket.
Winterék 1909-ben nagy küzdelmet folytattak azért, hogy továbbra is bérelhessék a fürdőt. Amikor ugyanis az Erdődyekkel kötött 1889-es bérleti szerződés már két évtizede érvényben volt, komoly vetélytárs jelentkezett Rónai Adolf személyében. A budapesti szálló- és kávéháztulajdonos nem nyugodott bele abba, hogy Winter Lajos megszerezte tőle az 1907-re elkészült helyi Grand Hotel Rónait (amelyet a tulajdonosváltás után már Grand Hotel Royalnak neveztek). Nemcsak a luxusszállodát akarta visszakapni, hanem – egy berlini bankárral szövetkezve – a fürdő megvásárlására is terveket szőtt. Rónai négymillió koronás vételi szerződést terjesztett a tulajdonosok, Erdődy Imre és felesége, Irma elé. Azt ígérte, hogy 1909. szeptember 1-jéig kifizeti az összeg felét.
Winternek lépnie kellett. Azzal az ellenjavaslattal állt elő, hogy a Rónai- féle vételár évi négyszázalékos kamatának megfelelő összegre, 160 ezer koronára növeli az éves bérleti díjat, ami a következő 25 esztendőben éppen négymilliós bevételt jelent majd az Erdődyeknek, miközben a tulajdonjoguk is megmarad. Ez tetszett a házaspárnak, csakhogy időközben már szerződést kötöttek a budapesti vállalkozóval.
Winter Lajosnak tehát nem maradt más választása, mint várni: leteszi-e Rónai a kétmilliós „foglalót”. Nem sikerült neki, így az Erdődyek szerződést hosszabbítottak az addigi bérlővel. Winter Lajos pedig a 25 évi bérleti díj első „részleteként” Erdődyék tulajdonába engedte át a Grand Hotel Royalt. Azaz modernebb luxusszálloda nélkül maradt, miközben az 1909. évi szezonban már több mint 13 ezer vendég érkezett Pöstyénbe.
Teljesen egyértelmű volt tehát, hogy a Winter Sándor és Fiai cégnek új hotelt kell emeltetnie. A tervezéssel Hegedűs Ármint bízták meg, aki Lajos diáktársa volt a bécsi műszaki főiskolán. Hegedűs munkatársával, Böhm Henrikkel együtt látott munkának, ám gond akadt az engedélyeztetéssel. Az illetékes bányahivatal ugyanis attól tartott, hogy ha az óriási fürdőszigeti épület mély alapokat kap, azok megzavarhatják a felszín alatti vizek áramlását, azaz a gyógy- és hévízforrások működését is. Kovács Sebestény Aladár (1858–1921), a budapesti Politechnikum professzora javaslatára a szállodát egy 1–1,5 méter vastag vasbeton alapra, a kupolás Irma fürdőt pedig mélyen a földbe eresztett vasbeton oszlopokra építették. Erre az iszap és az egyes vegyi anyagok nagyobb koncentrációja miatt is szükség volt.
Winter merész manőverekkel hitelt szerzett, és a két épület húsz hónap alatt, 1912 tavaszára elkészült. A hatalmas manzárdtetővel fedett Thermia alaprajza egy erősen szétnyíló V betűre emlékeztet. Földszintjén étterem és kávéház, valamint több klubhelyiség is található. Felsőbb szintjein különböző méretű apartmanokat alakítottak ki. A szállodához közvetlenül kapcsolódó Irma fürdő közvetlenül a források egyik ága fölé épült 21 méter átmérőjű kupolával, amely lényegében egy kétrétegű vasbeton héjszerkezet. A gyógymedencés központi kupolacsarnokot U alakú épület övezi folyosóval, öltözőkkel és pihenőhelyekkel.
A Thermia Palace és az Irma fürdő eklektikája – más stílusjegyekkel elegyedő bécsi szecessziós stílusa – növelte a költségeket, de a pompa vonzotta a felsőbb köröket. Az 1912 májusában megnyitott hotel néhány héten belül teljesen megtelt, és amikor színvonalának híre ment, a leggazdagabbak is igyekeztek felkeresni. Járt ott például Coburg Ferdinánd bolgár cár is.
Séta egy tündérpalota körül – a megnyitó kapcsán ezzel a címmel közölt cikket a kor egyik legtekintélyesebb magyar lapja, a Vasárnapi Ujság 1912. május 26-i számában. „Aki megszáll a fejedelmi berendezésű Thermia Palace 200 szobáinak egyikében, az részese a gyógykezelést, jólérzést és szórakozást biztosító minden előnynek – írja a hetilap. – Közvetlenül a szobából fűtött folyosók és liftek segélyével jut a fürdő épületbe, mely 3000 ember befogadására van berendezve. Hatalmas kupolával boltozott medenczéje, melyben az eredeti iszapforrás bugyog, nagyságával épp oly imponáló, mint díszes kiállításával. A több százra rugó kabinok egészen újszerű berendezései végtelenül megkönnyítik a kezelést. Ezekhez csatlakozik a rádium-emanatórium, svéd-torna intézet, villanyos és szénsavas fürdők, Röntgen-kamra, inhalatórium, massage terem, laboratórium, hidegvíz-, nap-, lég- és fényfürdők, szóval mindaz, ami az eredményes gyógyeljáráshoz csak elképzelhető. A szálló társastermei a legnagyobb igényekről gondoskodnak. Külön házizenekar szórakoztatja a bennlakókat, akik szükség esetén szanatóriumi ellátásban részesülnek a bennlakó orvos és külön dietikus konyha révén.”
Az empire stílusú étterem tümpanonjában látható Alfons Muchának (1860–1939) a kései párizsi-prágai szecessziót idéző, Légy áldott, magasztos forrása az egészségnek! című alkotása. Mucha hálából festette és adományozta a Thermia Palace-nak, mert lánya, a festményen is ábrázolt Jaroslava az 1929 és 1932 közti pöstyéni kezeléseinek köszönhetően teljesen felépült betegségéből. Mucha egyébként Pöstyén visszatérő vendégének számított.
A művet 2000-ben úgy lopták el a szállodából, hogy étkészleti késsel kivágták a keretéből. Évekkel később, 2004-ben találták meg: a nedves környezetben, feltekerve elrejtett képet két csehországi férfi éppen egy osztrák gyűjtőnek készült eladni 95 ezer euróért. A nagy műgonddal restaurált festmény ma újra az étterem éke.
A Grand Hotel Rónai/Royal/Slovan
A Winterek 1889-től bérelték a pöstyéni fürdőt a tulajdonos Erdődy családtól. Vendégeik száma a céltudatos fejlesztéseknek köszönhetően már 1905-ben meghaladta a kilencezret, tehát a kilencvenes évekbeli kezdetekhez képest majdnem megháromszorozódott. Pöstyén a századfordulótól komolyan versengett Trencséntepliccel. Vonzerejét növelte, hogy – az északabbi fürdőhelyhez képest – Bécshez, Budapesthez és Magyarország központi területeihez is közelebb esett.
A gyors és kecsegtető profit számos vállalkozót csábított Pöstyénbe – villákat építtettek, különféle szolgáltatásokat kínáltak. Winterék nyugodtan fogadták a konkurencia jelentkezését, hiszen mások szállóvendégei is az ő fürdőjüket vették igénybe, azaz a növekvő forgalom nekik is nagyobb hasznot hajtott.
Idővel azonban olyan vetélytárs jelentkezett, aki az egész fürdőt meg akarta kaparintani. Rónai Adolf ismert budapesti szálló- és kávéháztulajdonos évről évre bérelte a Kursalon egy részét. Mivel egyre több nézeteltérése akadt főbérlőivel, azok 1905-ben már nem újítottak vele szerződést. A pöstyéni fellendülésből nagyobb részesedést remélő Rónai erre megvásárolta és elbonttatta a Yull villát, és az 1907-es fürdőszezon kezdetére felépíttette a négyszintes (háromemeletes) Grand Hotel Rónait. Ugyan a Vág árterületén emelték, de magasabb betonalapra, tartófalait pedig külön acélszerkezettel biztosították. A tulajdonos a luxusszálló főhomlokzatára egy mankótörőt ábrázoló domborművet is készíttetett.
Mindez már Winterék számára is komoly kihívást jelentett, hiszen az Adolf Oberländer (1867–1923) bécsi építész tervezte, neobarokk és szecessziós stílusjegyeket ötvöző, erkélyekkel, árkádokkal és teraszokkal gazdagon tagolt szálloda a legpazarabbak közé tartozott az Osztrák–Magyar Monarchiában. A legmódosabb közönséget célozta meg, és egyszerre százhúsz vendéget fogadhatott. A felvonóval, központi fűtéssel, vízvezetékkel, villany- és telefonhálózattal rendelkező épület egy részéből remek kilátás nyílt a Vágra és az annak túlpartján elterülő Fürdőszigetre. Restauration Royal nevű étterme a magyar és a francia konyha ínyencfogásait kínálta. Oberländer kőművesmesterből lett építészmérnökké, és projektjein mindkét képesítését feltüntette. Főként lakóházakat tervezett Bécsben és környékén, de pöstyéni megbízatása szállodatervezőként is elismertté tette. A kivitelező Durvay Antal pozsonyi székhelyű cége volt.
Winter Sándor 1909-ben bekövetkezett halála után fia, Lajos vette át a fürdő igazgatását. Tudta, hogy az akkor már évi több mint 11 ezer fürdővendég utáni haszonból úgy részesedhet a legnagyobb arányban, ha a Rónai-féle szálloda is az övé lesz. Kapóra jött tehát, hogy a beruházása miatt eladósodó budapesti konkurens 1909-től nem tudta fizetni a törlesztőrészleteket. Winter gyorsan kölcsönt vett fel, és kifizette Rónai hitelezőit. Az így megszerzett szálloda neve Grand Hotel Royalra változott.
A pártállami időszakban kétszer is módosult az elnevezés: előbb Grand Hotel Slovan, majd Slovan lett. Amíg nem épült meg a pöstyéni Művészetek Háza (Dom umenia; 1974–1979, Ferdinand Milučký), a Slovan remek akusztikájú rendezvényterme adott helyet a Pöstyéni Zenei Fesztivál hangversenyeinek. A szállót 1985-ben műemlékké nyilvánították, de az 1993- ban megkezdett felújítása megakadt. Egyre romosabban várja, hogy amolyan kísértetházból ismét fényűző hotellé válhasson.
