Winter Sándor
Winter Sándor (1829–1968) az Érsekújvárhoz (Nové Zámky) közeli Tardoskedden (Tvrdošovce) született, majd amikor feleségül vette Katscher trencséni kereskedő Henriett nevű lányát, Ipolyságon, Hont vármegye székhelyén nyitott textilkereskedést. Sokoldalú vállalkozóként idővel mással is foglalkozni kezdett: volt téglagyára, mészégetője és fűrésztelepe. Ő alapította és három évtizeden át vezette is a helyi takarékpénztárt. Winter 1888-ban értesült arról, hogy az Erdődyek új fürdőbérlőt keresnek Pöstyénbe, és hamar 30 évre szóló szerződést kötött velük. Amikor 1909-ben elhunyt, már majdnem két évtizede segítette pöstyéni fejlesztéseit fia, Lajos is, aki Pöstyénbe kerülésekor még a bécsi Műszaki Egyetem hallgatója volt.
Winter Imre
Winter Imre 1878. október 10-én született Ipolyságon (Šahy) Winter Sándor és felesége, Katser Henriett negyedik gyermekeként. Akárcsak két bátyja, Lajos és Ferenc, ő is kivette a részét a családi vállalkozásból. Lajossal együtt a pöstyéni fürdő fő fejlesztőjének számított. Feleségével, szül. Szecskay Mariannával két leánygyermekük volt. Pozsonyban halt meg 1943. június 26-án.
Érettségije után egy faipari cég munkatársaként tevékenykedett Fiuméban (Rijeka). Bátyja, Ferenc 1900-ban bekövetkezett halála után édesapja hazarendelte, hogy átvegye a családi cég ipolysági részének a vezetését (az apa Lajossal együtt ekkor már a pöstyéni fürdő ügyeit intézte). Az ipolysági érdekeltségeket Imre legnagyobb igyekezete mellett sem sikerült megmenteni, ezért azokat felszámolták. Az adósságokat fokozatosan törlesztették, Imre pedig szintén Pöstyénbe költözött.
Kezdettől világos volt a feladatköre. A fürdő főbb ügyeit kezelő és a fejlesztéseket felügyelő Lajos mellett Imre elsősorban a vállalkozás könyvviteléért, a fürdő hathatós népszerűsítéséért, a parkok és zöldterületek csinosításáért, a helyi kulturális és fürdőélet fellendítéséért felelt. Híressé tette a sok vendéget vonzó zenei életet, és e hagyományhoz a későbbi város Pöstyéni Zenei Fesztiválja is hű maradt.
Imre tudatosította, hogy a fürdővendégeknek nemcsak kezelésekre, megfelelő szállásra és étkezésre van szükségük, hanem a szórakozás és a kikapcsolódás különféle lehetőségeit is biztosítani kell. Fellendítette a pöstyéni sportéletet: golf- és futballpályát építtetett, több teniszpályát alakíttatott ki. Kezdeményezésére nyárfasort ültettek az Éva strandfürdő közelében. Tavat hoztak létre ki Victoria cruisiana tavirózsákkal. Érdeme, hogy a Fürdőszigeten egy kisebb állatkert is létesült, a Vág bal partján lévő Vöröstoronyhoz pedig szerpentines sétány vezetett.
A Winterek jól tudtak élni a modern kor kínálta propagandalehetőségekkel. Imre rendszeresen gondoskodott arról, hogy Pöstyénről hatékony hirdetések, cikkek jelenjenek meg. A mankótörőt – mint a pöstyéni fürdő legismertebb jelképét – a lehető legtöbb helyen megjeleníttette. Részben ő intézte, hogy 1933-ban felállítsák a pozsonyi származású Kühmayer Róbert szobrászművész Mankótörő című szobrát. Ez olyannyira fontos szimbóluma lett Pöstyénnek, hogy Pöstyén 1945-ös várossá nyilvánításakor a település új címerébe is belekerült.)
Winter Imrének köszönhetően a nemzetközi orvostársadalmat, az egészségügy és -biztosítás illetékeseit gyorsan és több nyelven is tájékoztatták a legújabb pöstyéni gyógyászati eredményekről. Ha kellett, előadásokat tartott a többi közt Budapesten, Bécsben vagy Londonban. Mindezt könnyedén megtehette, hiszen hét nyelven beszélt.
A két világháború közt többedmagával – köztük a fürdő ügyvezetőjével, Václav Vlkkel közösen – megalapította a Pöstyéni Múzeumi Társaságot, amely 1928-ban létrehozta a Pöstyéni Múzeumot. Ezt 1951-ben Járási Múzeummá nevezték át, 1963-tól pedig a hajdani fürdőéletet is bemutató Balneológiai Múzeum. A Kursalon épületében működő intézmény méltó módon idézi meg nemcsak a pöstyéni Winter-korszakot, hanem a múzeumalapító munkásságát is. Az épület falán 1993-ban, halála 50. évfordulója alkalmából leplezték le Winter Imre szlovák nyelvű emléktábláját (Marián Pekár helyi kerámiaművész alkotását).
Zöldfa Szálló
A Winter utca 19-es szám alatt álló Zöldfa Szálló (Hotel/Pension Grüner Baum) a pöstyéni városközpont patinás épülete, amely egykor a Winter család otthonául szolgált. A fürdő fejlesztése szempontjából kedvezőtlenebb időszakban, 1903-ban jött létre két korábbi épület összevonásával. Az átalakítást Hegedűs Ármin és Böhm Henrik elképzelései szerint hajtották végre (1911–1912-ben az építészpáros tervei alapján emelték a fürdőszigeti Thermal Palace szállodát és az ahhoz kapcsolódó Irma fürdőt is).
Bár a pöstyéni fürdővendégek száma a 19 század végén is folyamatosan növekedett (1899-ben már meghaladta a hatezret), az 1900 és 1903 közti gazdasági válság a Winter Sándor és Fiai céget óvatosságra intette. Annál is inkább, mert Sándor legidősebb fia, az ipolysági vállalkozásokat vezető Ferenc 1900-ban meghalt. Winterék Fiuméból gyorsan hazarendelték legfiatalabb fiukat, Imrét, hogy átvegye az ipolysági ügyek intézését, de az ottani érdekeltségeket rövid időn belül fel kellett számolni. Winter Lajosnak sikerült elérnie, hogy a tartozásokat törlesztőrészletekkel rendezhessék.
Mintha mindez nem lett volna elég, a pöstyéni fürdőt újabb csapás is érte: 1903-ban a megáradt Vág elsodorta a jobb parti Teplicet (a mai Pöstyén központját) a Fürdőszigettel és a folyó túloldalával összekötő fahidat, amit újjal kellett pótolni.
Winter Lajos 1902-ben feleségül vette Ferenc özvegyét, Leonát. Egyszerre volt kénytelen helytállni vállalkozóként és nős emberként. Az akkori Teplic főútjának számító Ferenc József utcában megvásárolt két 19. századi vendéglátóhelyet (a Strucchoz és a Dromedárhoz címzetteket). Úgy építtette át azokat, hogy közös kontyolt nyeregtető, cseréptető és stukkódíszes főhomlokzat alá kerüljenek. Külön-külön lakosztályt alakíttatott ki a szüleinek és a saját családjának, de 30 vendégszoba is helyet kapott a csinos ingatlanban. Főfala erkély feletti részére felkerültek a máig látható feliratok (Grand Hotel és Pension).
A Zöldfa Szálló főhomlokzatán 1990. november 1-jén Winter Lajos emléktáblát avattak (Ladislav Ľudovít Pollák szobrászművész alkotása), és 1991 január 1-jétől az utca is a fürdőfejlesztő nevét viseli (a pártállami időszakban Pavlov utca volt).
